folytatás...

6.   Éppen Ezernyolszáznegyvenhatot  írtak,
      Tizennyolcadikán szeptember havának,
      A "la saletti" hegyek közt két gyermek,
      Tehenet, juhot és kecskét legeltettek.

7.   Az egyik fiú volt a másik leányka,
      A fiú Maximim, a lány Melánia.
      Jámbor társalgásban tölték el a napot,
      Haza értek midőn a nap leáldozott.

8.   Tizenkilencedik napján azon hónak,
      A pásztorgyermekek ismét találkoztak,
      Így szólt Melánia: "Gondoltam egy szépet,
      Csináljunk itt egy szép paradicsom kertet!

9.   Te Maximim szedjél nagyon sok virágot,
      Én azalatt fehér sima követ hordok!"
      És úgy történt; egyik megy virágot szedni,
      A másik sietett köveket hordani.

10. S midőn a virággal s kővel visszatértek,
      Egy zöld gyepes helyet körülkerítettek.
      És a virágokat abba elhintették,
      Egy lapos kővel a kiskertet lefedték.

11. S hogy puszta ne legyen, a kőlap tetejét,
      Sok szép virággal gazdagon behinték.
      S amint munkájukat nézték gyönyörködve,
      Álom ereszkedett mind kettőjük szemére.