18. Oly fenséges volt az ő arckifejezése,
Szép galambszelíd szende tekintete,
Szemének szépségét leírni nem lehet,
Benne az üdvösség két csillaga fénylett.
19. Szűz Anyánk ruhája ragyog ezüstszínben,
Dicssugarakból és égi fényből szőve.
Mint a kristályforrás tiszta és áttetsző
A szent alázattól ragyogó, tündöklő.
20. Korona volt fején rózsavirágokból.
Fénysugár lövelt ki mindenik rózsából.
Arany ágacskákon virágok nyílottak.
Amelyen mennyei gyémántok ragyogtak.
21. A szent Szűznek nyakán egy aranylánc vala,
De fényesebb volt az mint a nap sugara,
A láncnak a keblen nyugovó végére.
Drágakő feszület vala erősítve.
22. A kereszten látszott majd élve, majd halva,
Üdvözítő Urunk szenvedő alakja.
Fénylő nyíl formákkal volt az körülvéve,
Fogó és kalapács volt mellé helyezve.
23. Szelíd szemeiből bánatkönnyek hulltak.
Mint élénk jelei a nagy fájdalomnak.
Fönséges orcáját ezek szebbé tették,
Mint harmat a rózsát úgy ékesítették.
24. És midőn térdéig gördültek a könnyek,
Tiszta fényszikrákká változván eltűntek...!
Így mutatá ő ki égi szeretetét,
Mellyel megmenteni óhajtja népeit.
25. E fölséges alak hogy felemelkedett,
Így szólítá meg a két pásztor gyermeket:
"Kedves gyermekeim közelebb jöjjetek,
Jertek bizalommal tőlem ne féljetek!
26. Csak jöjjetek bátran én itt azért vagyok,
Hogy a nagy újságot tőlem meghalljátok!"
Ekkor Makszimin és a kis Melánia,
Egészen a Szent Szűz elébe járula.
S itt Melániának nagy titkokat mondott,
Melyből elmondunk itt több jelesebb dolgot.
